Sok kis fiúcska jön velünk. Az enyém már hajnal fél 3-kor felébresztett, hogy kelni kell. Mindjárt kezdődik a meccs,.:) Lelkes. Lám valamiben hasonlít rám. Reggel 6-kor már nem lehetett vele bírni. Gyülekező a sulinál. A többi fiú arcán is ugyanazt a lelkesedést látom. Titokban irigykedem rájuk. Nem sokára eljön az ő idejük és élet-halál harcot vívnak. Az ismerős bizsergés engem is eltölt. Egymást túlkiabálva öltöznek át. A szerelés hatalmas a fiamra, de a legtökéletesebb "férfi", akit valaha láttam. Elfoglaljuk a helyünket a lelátón. Életemben nem voltam még meccsen, a fiamén meg pláne nem. Csak azt hallom, hogy szülők teli torokból kiabálnak. Egy aprócska görcs a gyomrom. A fiamnál a labda és bedobja. Akkor már én is kiabálok és gyorsan elmorzsolok egy könnycseppet. Tudom mit érez. Belőlem egy darab. Ugyanazt, amit én akkor érzek mikor megállok. Megcsinálta. :)Az ő kis patakja is elindult....büszkén dicsérem meg. És titokban alig várom, hogy holnap legyen, hogy én is folyhassak tovább....

Megosztás a facebookon