Már megint a sötétség…..Az éj leple alatt osonok, mint egy besurranó tolvaj. Tolvaj vagyok, hiszen lopok. Lopok időt, törődést, odafigyelést. Előre megfontol szándékkal, haszonszerzés céljából. A magam javát akarom. Hisz egy-egy ilyen kiadós futás után boldog vagyok. A bajok elszállnak, a problémák maguktól megoldódnak. Nagyon nehezen indul és nehezen is megy. Elszoktam már a sötéttől. Eddig a fény és a meleg jellemezte a futásaim. Most a sötét, hideg. Látom a leheletem. Fázom egy picit. De ahogy telik az idő leizzadok, és már nem fázok. Sőt melegem van. Már nagyon várom a hóesést. Isteni hóesésben futni. Ahogy az apró hópelyhek rám szállnak….A talpam alatt ropog….Teljesen más hóban futni. Csillog a lámpafény, szinte elvakít. Reményt ad. Reményt ad, hisz nemsokára tavasz lesz. Egy új év, új lehetőségekkel. Az én apró kis álmom a gyomrom legmélyén mocorog, jelez. Igen, itt vagyok, élek még. Táplálj, etess, növessz. Hamarosan kiszabadítom. A szabadulás ára pedig a sötétség, az ellopott idő, és az önzés.

Megosztás a facebookon