A boltban az aprót számolod. Csupán kenyeret vettél. Szívem megfacsarodik, a torkom egy gombóc.Megmagyarázni, hogy azért nem veszek mogyorót, mert úgyis van otthon süti. Van. De az nem mogyoró. Lassan ballagsz haza. Emlékszem még ilyenre. A lányom pici volt, még otthon voltam vele. És mégis én voltam a világ legboldogabb embere. Annak ellenére, hogy akkor neki se tudtam megvenni, mindent. Amikor muszáj volt visszamennem dolgozni belehaltam. És vártam, hogy újra legyen egy kisbabám. Évekig nem jött. Aztán csoda történt. Most pedig lemondok a vágyamról. Elengedem. Elengedem, hogy megtisztulhassak, hogy ennek a kettőnek jó legyen. Egy kicsit meg is halok. Azért, hogy újra születhessek. Hogy tudjam folytatni az utam. Vajon milyen bűnt követtem el, hogy most ezt kapom. Én nem tudom. Igyekeztem jó lenni és jót adni. Ha bántottam is, nem szándékos volt. Elmorzsolok egy könnycseppet és belépek a házba. Jó itthon lenni. Velük. Imádom hallgatni ahogy veszekednek, vagy ahogy játszanak. Istenem adj erőt, hogy jó embert neveljek belőlük. Aztán én is mehetek az utamra. Aztán úgy fogok futni, hogy nem érdekel az idő. Aztán messze megyek. El az óceán partjára. Óceántól óceánig futok, mint Forest.....

Megosztás a facebookon