Itt állok Istenem előtted. Lecsupaszítva, mint egy megpucolt hagyma. Évek alatt sorra levetted rólam a külső héjakat. Sírni én sírtam helyetted. Te ismersz igazán. Ismered minden bűnöm, vágyam, tettem. Kérlek ezeket a héjakat tedd vissza rám. Nem akarok így itt állni, meztelen előtted. Ott azt a legbelső énem nem akarom eléd tenni. Meg akarom magamnak őrizni. Azt akarom, hogy az rejtve maradjon, még előttem is. Nem akarom megismerni. Te pedig csak fejted le rólam a rétegeket. Tudod, hogy előbb utóbb nem hadakozom ellened, és hagyom, hadd tedd a dolgod. Tudod, hogy minden tettem és gondolatom jó szándék vezérelte, igazán szívből senkinek sem akartam rosszat. És ha eljutsz a legbelső maghoz tudni fogom. Tudni fogom, mert akkor már én is akarom azt a magot. Akkor már nem zavar a meztelenségem. Akkor már csak én leszek. Így hagyom, hogy tedd amit tenned kell. Engedem, hogy írányíts arra, amerre mennem kell. Igyekszem az akaratod elfogadni. Nem hadakozni ellene. Igyekszem a leckét is megtanulni. Igaz eddig rossz tanítvány voltam, de ahogy fogynak a rétegek, rájövök kár hadakozni. Aminek lennie kell, az úgy is lesz. ( vagy lösz) Így az életem a kezedbe teszem. Fejts le rólam mindent. Mindent, ami nem odavaló. Ami gonosz, irigy, féltékeny, tehetetlen, ami rossz. Kérlek, hogy ott legbelül csak jót találj. Ha megtaláltad a jót, akkor pedig kérlek vegyél a tenyeredbe és imádkozz értem. Imádkozz, hogy ember maradjak.

Megosztás a facebookon