Sírás fojtogatja a torkom. Egy gombóc szaladgál benne föl s le. Otthon fekszem az ágyamban. Megfoghatatlan érzés vesz rajtam úrrá. Már tudom miért szeretem azt a helyet. Mostanában képek villannak be. Az a ház egykor az otthonom volt. Néhány éve épült csupán, de egykoron az én otthonom is ilyen volt. Az otthonomról lett mintázva. Ott éltem boldogan. Már értem, hogy miért vágyom oda ki. Miért vágyom a pusztába.

Fel-felvillan az emlék. Nem tudom melyik előző életemben lehetett, de tudom, hogy ott boldog voltam. Nagy családom volt. Volt 3 gyerekem és egy férjem. Földet műveltünk, állatokat tartottunk. Hajnalban keltem ellátni őket. Nyár volt. A gyerekek még aludtak. A férjem is már fent volt. Tett-vett a ház körül. Mire végeztünk a gyerekek is felkeltek. Körbeültük a családi asztalt és reggeliztünk. A gyerekek hangosan kiabálták túl egymást. Az étkezések nálunk szent dolgok voltak. A férjem megszentelte a kenyeret, amit felvágott. Reggel beszéltük meg az aznapi teendőket. Mindenki kapott feladatot. A gyerekek is. Örömmel segítettek. Két fiam és egy lányom volt, akkor, abban az életben. A lányom bent segített a házban, a fiúk kint az apjuknak. Ma a mosás napja volt. Kivittem a teknőt az udvarra, a lányom segített kihordani a ruhákat, és mosni. Valahogy most olyan nehéz volt a teknő. Valahogy most olyan furcsa volt a reggelem is. Émelyegtem. Biztos a tegnap esti vacsora. Terigetés, és ideje lesz ebédet főzni. Egyszerű krumpli levest főztem, tésztával. A fiúk imádták, ahogy főztem. Sok-sok kolbásszal és tejföllel. Szerintük én főzök a világon a legjobban. A lányom gyorsan pucolja a krumplit. Közben beszélgetünk, énekelünk. Tanulni szeretne. Tanítónő akar lenni. Ősszel szeretné folytatni az iskolát, ha az apja megengedi. Megígértem neki, hogy beszélek vele. Tudom ez az álma. Szerettem volna ha teljesül. Lassan kész is az étel. Szalajtom a lányom, hogy szóljon a fiúknak. Az ebéd istenire sikeredett. Látom az arcukon, hogy ízlik nekik. Jó velük lenni. Jó velük élni. Szeretem az életem. Nekem valahogy nem esik jól az étel. Hagyom hadd meséljenek, észre sem veszik, én mennyire csendben vagyok. Csak figyelek. Majd délután a nagy meleg miatt pihenünk egy kicsit. Jó üldögélni a teraszon. Beszélgetünk a férjemmel. Milyen a termés, mi várható. A lány vajon folytathatja-e az iskolát. A férjem bizakodó. Jó termés ígérkezik. A lányunk a szíve csücske. Tudom mindent megtesz, hogy a lányom álma valóra váljon. Szédülök. Egy pillanatra elsötétül a világ, mire felébredek a férjem karjaiban találom magam. Elájultam. Biztos a nagy meleg. Megkéri a lányom, segítsen lefektetni. Ma már nem enged dolgozni sem. A gyerekek körbe ugrálnak miben segíthetnek. Hiába tiltakozom, nem engedik, hogy felkeljek az ágyból. Vacsorára meglepetést készítenek. A kedvencem. Puliszka. A férjem aggódva nézi, milyen sápadt vagyok. Orvost akar hívni. Nem engedem. Kutya bajom. Milyen sok pénzbe is kerülne. Minden forint számít.

Este mire elcsendesedik a ház, kezdek jobban lenni. Kiülünk a verandára beszélgetni. Olyan jó ehhez az emberhez hozzásimulni. Olyan szerencsés vagyok, hogy ő a férjem. Hallgatom. Mesél a munkáról, a termésről, a faluban hallottakról. Egyre erősködik, hogy hívjuk ki az orvost. Nem engedem. Közben magamban számolok. Háromszor is átszámolom. Már tudom miért lettem rosszul. Megszorítom a férjem kezét és halkan a fülébe suttogom, újra apa lesz….  

Megosztás a facebookon