Egyetlen porcikám se kívánta ezt a versenyt Rossz érzésem volt. Féltem és szégyelltem magam. Már megint rám fognak várni a csapattársak, már megint én teljesítek a legrosszabbul. Aztán mégis jól sikerült. Igaz az elején tiszta ideg voltam. Hatalmas ember tömeg. Jobbnál jobb felszerelésekben, magabiztosan. Már majdnem visszakoztam. De győzött a józan ész. Ha már idáig eljöttem, muszáj lefutnom a 21. km-t. Nehezen jött el a rajt ideje. Hagytam a tömeget, hadd menjen. Az én tempómban szeretek futni, főleg, hogy tudom sok van még hátra. Sorra hagytak le a futók. Egy fordítónál láttam, hogy már alig vannak mögöttem. Egy hajlott hátú bácsika, aki mégis teljesítette. Csodálattal néztem rá. Az út gyönyörű helyeken vitt. Baja belvárosában az utcán üldögélő és épp ebédelő tömeg tátott szájjal nézett minket. Én meg csak mosolyogtam. Hadd nézzenek. Majd végre elértünk a Dunához. Csodálatos látvány volt, ahogy méltóság teljesen hömpölygött mellettem. Éreztem, hogy jó itt futni. Érezni, hogy a kis patak elért a nagy folyóhoz. Gyönyörködtem benne. Tudtam, ha túl leszek ezen az egészen én is ilyen fenséges és nyugodt leszek. Az első kör befutásakor hallottam, hogy előttem fut be a névrokonom. Ritka nevem van, össze is ismerkedtünk, de én mentem tovább az én tempómban. A 15. km. környékén a mosolyomba könny vegyült. És nem a fájdalomtól, hanem az örömtől. Élveztem ezt az egészet. Láttam az ismerősök és ismeretlenek arcán a fájdalmat. Én élveztem, szárnyaltam. Szinte repültem a levegőben. Névrokonom ismét szembe futott velem, mosolyogva összepacsiztunk. Imádtam, pedig tudtam, hogy sok van még hátra és a térdem nagyon fáj. De élveztem. Azt vettem észre, hogy sorra hagyom le az embereket. Szinte észre se vettem, hogy gyorsultam. A 19. km-nél már sokan sétáltak. Én nem tettem. Tudtam, hogy megcsinálom. A lábaim, minta ólomból lettek volna, de mentem tovább újabb és újabb futókat lehagyva. És meghallottam a nevem és megláttam a célt. Még egy utolsó sprint és mosolyogva célba értem. Egy hatalmas ölelés az egyik futótársamtól. Büszke volta magamra. A tervezett időn belül teljesítettem, úgy, hogy közben egyszer még pisiltem is, 28 fok volt, és többen rosszul lettek, hánytak, voltak, akiket mentő vitt el. Én mosolyogva, fájó térddel, magamat újra legyőzve teljesítettem. De eldöntöttem, ha vége az UB-nak, elmegyek, akár egyedül is Erdélybe futni. És utána több versenyen nem veszek részt. Egyedül futok tovább. Az én tempómban, az én elvárásaimnak megfelelően. Magamnak.  

Megosztás a facebookon