Évekkel ezelőtt láttam egy filmet, a Falu volt a címe. Érdekes témát taglalt. Úgy érzem egyre időt állóbb a téma. Egy kis közösség megunva ezt a társadalmat, alapít egy falut, távol mindentől.

Nagyon rossz irányba haladunk mi emberek. Nem értem, hová lettek azok az értékek, amik emberré tesznek minket. Tisztelet, becsület, őszinteség, alázat, segítőkészség. Vajon hová tűntek? Vajon miért vesztek el? Mikor még gyerek voltam tiszteltem a szüleim. Tettem, ami a dolgom volt. És érdekes játékra is jutott idő. Tudtam, hogy tanulnom és segítenem kell. Szó nélkül csináltam. Mert ez volt a kötelességem. A mai gyerekek már nem teszik. És ezért mi, szülők vagyunk a felelősek. Pedig nem ezt kaptuk, nem ezt láttuk. Mégis hagyjuk, hogy ilyenné váljanak a gyermekeink. Hagyjuk, hogy egész nap a tévé, számítógép előtt üljenek. Hagyjuk, hogy ne dolgozzanak, hagyjuk, hogy visszabeszéljenek. Magukra hagyjuk őket. És csodálkozunk. Már nem tudnak egymással sem játszani. Régen mi kint labdáztunk, bújócskáztunk, sutyingáztunk. Gyerekek voltunk. Emlékszem, mikor a Csernobili Katasztrófa történt, mi ugyanúgy kint kúsztunk a fűben. Este úgy ledörzsöltek minket a kádban, hogy már fájt. Ha rossz jegyet kaptuk, elmondtuk. Igaz nem sűrűn fordult elő, hisz tanultunk minden nógatás nélkül. Az idősebbnek előre köszöntünk, az ajtón előre kiengedtük. Segítettünk másokon.

Szerencsés vagyok, szűkebb környezetemben még élnek ezek az értékek, de látom, hogy kihalóban vannak. Ha ilyen gyereket szeretnék nevelni, tudom a nagy betűs ÉLETben eltiporják majd. Dicsőség, ha mást megaláznak, kihasználnak, kinevetnek. Harácsolni, minden áron. Minnél többet és többet. Én élményeket és szeretet szeretnék minnél többet. Furcsán is szoktak rám nézni, mikor elmesélem, hogy nem vágyom nagy dolgokra. Luxus nyaralásra, menő autóra és házra. Csupán egy otthonra, egy meghitt sétára a természetben. És sok-sok boldog órára. De az Univerzum mindig egyenlít. Látom, hogy a kapzsitól elvesz, a szegénynek ad. Igyekszik egyensúlyt teremteni. Talán így nem is lesz majd szükség a Falura…

 

Megosztás a facebookon