Nem vagyok különb egy alkoholistánál, vagy egy drogosnál. A futás egy drog Egyszerűen nem tudok leszakadni az „anyagról”. Függő vagyok. Ez a függőségem már akadályoz a minden napi teendőim ellátásában is. Ezt a családom is nehezen éli meg. Milyen szerencsés az a futó, akinek a párja is fut, vagy van valami hasonló függősége. Tegnap nagyon szar napom volt. Úgy minden összejött, ahogy illik. Délutánra már remegtem, hogy mikor lesz végre vége a melónak és futhatok. A gyerekért a suliba rohanva mentem.

-         Haladjál, öltözzél! Anyád menne futni!

Már szinte sajnáltam, hogy kiabálok vele az én hülyeségem miatt. Minden egyes porcikám üvöltött a futásért. És végre indulhattam. Minden letisztult és lecsillapodott. Testem nem háborgott. Az ég alja vörös rózsaszínben izzott. A levegőt szinte harapni lehetett. Mindenem átjárta a jóleső megkönnyebbülés. A „szer” hatott. A külvilág megszűnt és utaztam. Már csak arra lettem figyelmes, hogy rám dudáltak. Majdnem elütött egy autó. De az én angyalom vigyázott ismét rám. Nem féltem és nem ijedtem meg. Csak mentem tovább. Sötétedett. Az emberek csak egy alakot láttak. Én meg a házakat, amikből villanyfény tükröződött. Autók mentek el mellettem, mint két világító szem a lámpájuk. Elmerülök és eggyé válok a világgal. Mire hazaérek már minden jó, nem fáj semmi. Mehet tovább minden.

- Anya, adjál almát csíkokba és megpucolva!.....

Megosztás a facebookon