A lány csak ment az útján. Tette a dolgát, amit kellett. Hétköznapi szürke kis egérke volt. Ennek ellenére boldog volt. Szeretett élni. Egy volt a több millió emberből. Néha vétkezett, amit meggyónt. De alapjában véve átlagos volt, az átlag emberek között. Egyik este elment sétálni a tengerpartra. Gyönyörű éjszaka volt. Csillagos ég. Leült és csak gyönyörködött bennük. Hallgatta a tenger zúgását. Élvezte a magányt és a csendet. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy arra sétál egy férfi. Megállt és megkérdezte, hány óra van. A lány félve felelt. Nem tudhatta milyenek a fiú szándékai. Aztán a fiú letelepedett mellé és elkezdtek beszélgetni. Sok minden szóba került. Az élet nagy dolgai, Isten, Ördög. Órák teltek el így. A fiú egy szívességet kért tőle. Adja a lelkét neki, és cserébe bármit megtesz érte. A lány furcsálotta és nem értette a kérést. Az ő lelke vajon miért kell egy idegen férfinek, hisz nem is ismeri. Viccesen rávágta, hogy igen. Akkor a fiú kézen fogta és megmutatta a világot. Megmutatta a háborúkat, az éhezést, a testvérgyilkosságokat, a szegénységet, a kapzsiságot, a rosszindulatot. Az embereket. A lány már hányt az undortól. Minden egyes jelenetben a fiúé volt a főszerep. Ő volt maga a Gonosz. A lány akkor már zokogott, hogy mit tett. Odaadta a lelkét a gonosznak. Ő nem akar gonosz lenni. Ő csak békében akar élni a szürke egér voltjában. És a képek még nem értek véget. Éhező és fázó gyerekek, egyedül haldokló emberek, közöny. Ez mind maga az ember. A lánynak már semmi ereje nem volt. Arra vágyott csak, hogy vége legyen. Akkor a fiú átölelte és megcsókolta. Annyit mondott csupán: - Ha akarod ezt mind megszüntetem. Érted....

Megosztás a facebookon