Szigorú edzés terv hétről hétre. Elkezdődött az "igazi" felkészülés. Szívvel lélekkel. Heti 5 edzés és egyebek...Nem is tudom kell-e ez nekem. Heti ötször futni. Egy-egy napi penzum elég durva és kemény. De elindulok. Van, hogy sikerül megcsinálnom, van, hogy nem úgy sikerült, ahogy elő van írva. Jobban. Öröm futások vegyülnek az edzéstervbe. Isten látja lelkem, kell. Kellenek ezek az öröm futások. Amikor megszűnik a külvilág, csak futok. Bele a vakvilágba. Olyankor eggyé válok a Mindenséggel, egy folyosó leszek, ahol jönnek-mennek az érzések,. Utazók, lelkek, Isten. Az ég alja vörösebb, a levegő tisztább. Szabad vagyok. Én vagyok én, de Isten is én vagyok. Ezek az öröm futások lassan kifolynak belőlem és körbe vesznek. Nap, mint nap. Ha rossz kedvem van, vagy bántanak, csak becsukom a szemem és elképzelem, ahogy futok. Végtelen nyugalom és boldogság árad olyankor belőlem. Ha jó dolog történik, akkor már be se kell csukjam a szemem, csak érzem. Olyan jó, hogy élek. Csodálatos életem van. Csodálatos dolog főzni, takarítani, egyedül lenni. Várni haza a lányom. Jó, hogy ma van, és a mában élni. Érezni, hogy a világ egy CSODA. Nem tudom vajon aki ilyen nagy megmérettetésre készül vajon mindenki átéli? Mióta összeállt a csapat minden megváltozott körülöttem. Egy tökéletes csapat lett. Az örömünk, a bánatunk egy tőből fakad. Közösen alkotunk egy egészet. Mióta tagja vagyok ennek a közösségnek fura emberek kerülnek az utamba. Akik csak egy mosollyal, egy szóval, egy futással megmozdítanak valamit bennem. Véletlenek nincsenek. Ők pont mos kellettek az életembe. Épp csak egy apró segítség, vagy egy apró érzés és megyek tovább a saját utamon. Tudom, hogy jó úton és jó irányba haladok. Köszönöm Istenem. 

Megosztás a facebookon