Tökéletes nap volt. Féltem egy kicsit, de minden úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Sőt, jobban. Élveztem, hogy újra utazhattam térben és egy másik dimenzióban. Hosszút kellett futnom. Térképen szépen megterveztem. Hátizsákba, ami kell és reggeli után már indulhattam is. Hála érte a férjemnek, hisz annyi meló volt otthon, de nem haragudott, hogy elmentem a saját utamra. Enyhe szellő lengedezett, még nem tűzött erősen a nap, de éreztette, hogy nyár van. Az út elején még zenét hallgattam. Élveztem, hogy ritmusra lépek, magamban énekeltem. Gyönyörködtem a tájban. Ahol még néhány hete tónyi belvíz volt, most szürke marhák legeltek. Megálltam, rám néztek hatalmas szemeikkel. Csodálatos látványt nyújtottak. Az az igazi „istálló illat” szállt a szélben. Eszembe jutatta a gyermekkorom, amikor Aranyosgyéresen az istállóban szaladgáltunk. Imádtam azt az illatot. Imádtam a frissen fejt tejet is. Ma már nem innám meg. Élveztem az utazást. Felüljáró. Kedvenc helyeim egyike itt. Imádom nézni ahogy az autók tova száguldanak. Mint megannyi apró bogár, ami siet valahová. Én meg fentről nézem őket. Majd a betont felváltotta a homok. Imádtam. Egy-két autó jött velem szembe. Intettek. Talán már láttak erre futni. A dűlő utaknak megvan a maga varázsa. Árnyas fák, és napsütötte kopár homok váltotta egymást. Néhol egy-egy tanya. Az a hívogató hely is ott volt. De nem álltam meg. Csak mentem a célom felé. Egy méhész jött velem szembe megnézni a repce földet. Intett és lekanyarodott. Visszaintettem. Olyan természetes volt a mozdulat. Amott egy tanyán sorra száradtak a frissen mosott ruhák. Nem olyan rég itt gyerek zsivalyt hallottam, most csak a mosott ruhák fogadtak. Majd a cél. A hindu templom. Néma nyugalommal várt engem. Egy autó indult épp el. Megpihentem egy kicsit, amikor egy szakállas férfire lettem figyelmes, aki felém tartott. A férfi maga volt a megtestesült nyugalom. Jó volt vele lenni és beszélgetni. A templomba is beengedett. Csupán 3 másodpercen múlt a találkozásunk. Véletlenek nincsenek. Kiderült este ő tartja az indiai estet. Határtalanul boldog voltam. Az utazásom tökéletesre sikeredett. Jó lenne ott azon a helyen élni. Majd mennem kellett. Már nem hallgattam zenét. A természetet hallgattam. Élveztem a madárcsicsergést, a tehenek bőgését, a kutyák ugatását. És nem féltem, tudtam nem bántatnak. Élveztem az illatokat, a színeket. A vizem már kifogyóban volt. Telefon egy ismerősnek, épp indulni készül, de megvár. Tökéletes itt is az időzítés. A víz mennyei volt. Olyan határtalanul boldog voltam. Szinte repültem. Szavakkal nem lehet az érzést leírni. Olyan volt, mint amikor az ember a mennyországban ébred. Egy olyan helyen, ahol minden tökéletes. Ahol boldogság és szeretet vesz körül. Ez az érzés elkísért egész nap. Imádkozom, hogy képes legyek még ilyen csodálatos utazásra. Hogy képes legyek ezt az érzést átadni, és a mindennapjaimban újra megélni.

Megosztás a facebookon