Karácsony van már megint. Újra és újra. A patak ilyenkor lelassul, de nem áll meg. Az útja viszi tovább. Csak lassul....Előkerülnek a szekrény tetejéről a karácsonyfa díszek. Egy dobozban vártak egy évet, hogy újra díszei legyenek valaminek, amit az emberek karácsonynak neveznek. Pár napig a középpontban állnak, majd újra csak a porosodás vár rájuk. Így van ez mindenhol. Néhány napig odafigyelünk, aztán megyünk tovább. Egy angyal akad a kezembe. Megrohannak az emlékek. Érzem azt a régi karácsonyt. Minden egyes percét fel tudom idézni. Néhány éve volt csupán, de tisztán látom.Újra ott vagyok abban a lakásban. Újra érzem azt az érzést. Fájdalom, bizakodás és öröm jár át. Egyedül vagyok és magányos. Épp egy szakítás után, és egy új kapcsolat előtt. A múltam újra a jelenem lesz. Ezt választottam. Addig a karácsonyig megjártam a poklot. Szidtak és szidtam. Sírtam és nevettem. Gyűlöltem és szerettem. De mindig ugyanoda lyukadtam ki. Hozzá. A sejtjeink által örökre össze lettünk kötve. Hiába próbáltuk ezt a köteléket eltépni, nem lehetett. A szemünk láttára elevenedtek meg és nőttek fel. Vajon a mi önzőségünk okozhat-e nekik fájdalmat? Vajon milyen lenyomatot hagyott bennük ez az egy év? Vajon ha felnőnek ők is így tesznek majd? Emlékszem egyedül díszítettem a fát. Meglepetés lesz. Fura volt annyi hangos karácsony után egyedül fát díszíteni. Szép lett. Elméláztam, hogy majd most minden más lesz. A fájdalom elmúlik. A szívem a torkomban dobogott. Vajon a régi érzések újra előjönnek? Vagy el se tűntek? Fájdalmat okoztam sok embernek. Talán most helyre hozhatom. De egy évig nagyon magányos voltam. Néha néha éreztem, hogy egy angyal rám mosolyog. Néha nem voltam egyedül. Biztatott, lelket öntött belém. Ember alakot öltött, hogy higgyek. És hittem. Neki hittem. Követett és támogatott. Reményt adott. Kimegyek megnézem a postát. Egy feladó nélküli levél. Ismeretlen kézírás. Vajon ki küldhette. Lassan, óvatosan kinyitom a csomagot. Egy karácsonyi angyal van benne. Hogy mindig velem legyem, hogy tudjam mindig van remény. Felteszem a fára. Így már tökéletes. Aztán vége a karácsonynak újra. A hétköznapok már nem magányosak, család van mellettem. Az én családom. Az angyal pedig várja a következő karácsonyt a doboz alján. Következő nyáron futok. Mikor végzek beszélgetek egy mosolygós futóval. Sokszor tettem már így. Sok minden szóba kerül. Egy régi karácsony is. Megkérdezi, hogy az angyal megvan-e még.....

Megosztás a facebookon