Megtaláltam az átjárót a másik dimenzióba. Rájöttem, hogy nem csak az időzítés, hanem a hely is fontos. Pontos GPS koordináták kellenek hozzá. Elindultam futni. Szürkületben, ahogy szoktam, ha utazni szeretnék. És egyszer csak ott, azon a helyen kinyílt az átjáró. Beszippantott és kilökött egy másik dimenzióban. Erdőbe kerültem. Lassan, óvatosan osontam a fák között, mert messziről hangokat hallottam. Tűz ropogását, énekszót és beszédet hallottam. Sülő hús illatát éreztem. Hangosan megkordult a gyomrom. Ahogy ritkultak a fák egy tisztást láttam, ahol körben szekerek álltak. Középen hatalmas tűz égett. Csak álltam és gyönyörködtem a látványban. Jó érzés volt, mert az emberekről boldogság és elégedettség tükröződött. Egy ismerős dalt hallottam. Nem tudom honnan volt ismerős, de már hallottam. Igaz érteni nem értettem, mert idegen nyelven énekeltek. A tűz teljesen elvarázsolt. Egyszer csak egy kéz fogja meg a vállam. Rettenetesen megijedtem, most meg fogok halni. Betolakodónak éreztem magam egy idegen korban, és idegen világban, futó ruhában. De a férfi nem szólt semmit, csak kézen fogott és közelebb vezetett. „Átadott” egy asszonynak, aki bevezetett egy szekérbe. Olyan jó illata volt a szekérnek. Szabadság illata. Bent csupán egy ágy volt és egy mosdótál. Megfogott és levetkőztetett. Nem mertem mozdulni sem. Csak hagytam, hogy meztelenre vetkőztessen. A ruhám később a tűzbe dobta. Rámutatott a vízzel teli tálra. Azt hiszem mosakodnom kell. Tettem, amit kért. Mikor kész voltam egy türüközőbe bugyolált, ahogy még az édesanyám se tette. Finom érzés volt. Szárazra törölt és felöltöztetett. Még mindig egy szót sem szólt, csak mosolygott. Nem akartam megtörni ezt a tökéletességet szavakkal. Gyönyörű ruhát kaptam. Szoknyát, és blúzt. És egy csodálatos karkötőt. Fogott és kivezetett a tűzhöz. Ételt kaptam. Nem tudom mi volt, de életemben nem ettem még ilyen finomat. A gyerekek körbe álltak és tátott szájjal nézték, hogy eszem. Bennük nem éreztem semmi félelmet. Jó volt köztük lenni. Amikor végeztem egy férfi elé vezettek. A férfi valahonnan ismerős volt. Valahol, valamikor már találkoztunk, de nem tudtam felidézni mikor és hol. Csak azt tudtam, hogy régóta ismerem, és dolgom van vele. Szorosan átölelt és leültetett maga mellé. Képek villantak elém. Már tudtam, hogy hol láttam ezt a férfit. Már minden tiszta és világos volt. Csodálattal ültem és néztem a többieket. A tökéletességet. Egy csoda közepén csücsültem. Majd eloltották a tűzet. A férfi kézen fogott és bevezetett a szekerébe. Helyet mutatott maga mellett az ágyon és lefeküdt. Próbáltam tiltakozni, hogy adják vissza a ruhám, nekem haza kell mennem, elcsitított és megnyugtatott. Otthon vagyok. Elaludtam. Zavaros volt az álmom. Azt álmodtam ez a valóság, és a másik életem álom csupán. Egy hatalmas csattanásra ébredtem. Körülöttem sötétség, én a földön csücsülök. Elestem. Megtapogattam magam. Nem tört el semmim. A ruhám. Eltűnt a szoknya, a blúz. Újra futó ruhában voltam. Elestem a sötétben és beütöttem a fejem. Felálltam, hogy induljak haza. Ránéztem az órámra, hogy vajon mennyi ideje feküdhettem a földön. Az órám mellett egy karkötő volt a csuklómon….

Megosztás a facebookon