Ime, eljött végre a szezon első havas futása. Gyönyörűen elkezdett szállingózni a hó délelőtt. Nincs mit tenni, hóban kell indulni. Erre vártam egyébként is. :) Az utcákon még alig mozognak, csak én vagyok. Neki indulok. Mintha vattában járnék, puha és ismerős érzés. Sokszor tettem már így. Most csupán a helyszín más. Hó esett amikor először jöttünk ide házat nézni....Az év legnagyobb havazása volt. A tulaj hányta el a járdáról a havat. Akkor még nem is gondoltam, hogy itt fogok élni. Azóta sok idő eltelt. Sok minden változott. Csak a futás nem. Amott a Gulyás saroknál egy öreg bácsi lapátol a buszmegállóban. Milyen fura, hogy nem csak a saját háza előtt teszi ezt meg. Most már az emberek is kimerészkednek. Egy család szánkózik. Nehéz futni a hóban. Nehezebb, mint a homokon. Csúszik is. Az első kör végén egyszer csak azt veszem észre, hogy a fenekem landolok. Na, pont oda érkeztem, ahová érkeznem kellett. Oda, ahonnét lejjebb már nem lehet. Innen csak felállni lehet. Nagyot kiáltok és gyorsan felpattanok. Szétnézek vajon láttak-e. Hál' Istennek senki. Mosolygok magamban, hogy épp ez a legfontosabb. Szemben egy öreg ladában fiatalok ralliznak. Inkább megállok. Ők a maguk módján élvezik a havat. Elhajtanak mellettem. Nemsokára a depón útól érem őket. Körbe-körbe hajtják az autót. Nem állhatok meg gyönyörködni benne. Mennem kell tovább. Érzem, hogy most a tér és idő beszűkül. Nem tágul, hanem összeszorít és beszippant. Szédülök és forgok. Beszippant a nagy fehérség. Megérkeztem a második állomásra. Itt sem pihenhetek mennem kell. tovább. Úgy érzem egy apró hópehely lettem a nagy fehér semmi közepén. Ez itt a nagy maszlag. Mire beérek a faluba újra a testemben leszek. Újra találkozom a szánkózós családdal. Rájuk mosolygok. :) Legszívesebben elmennék velük. Én is húznám a szánkót. De az idő türelmetlenül hajt tovább. Mennem kell. Nem állhatok meg. Ez még nem a pihenő. Megyek tovább. Már nem sok van az út végéig. Már könnyűnek és boldognak érzem magam. A szomszéd traktoros bácsi is lapátol. Messziről integetek neki. Halkan elosonok a Faluház mögé. Szétnézek, messze emberek. De nem érdekel. Lefekszem a hóba és csinálok egy angyalkát és hangosan nevetek. Isteni érzés. Majd felpattanok és rohanok tovább tenni azt, amit tennem kell...

Megosztás a facebookon