Az út igen rögös és keskeny. Elég nehéz, legszívesebben feladnám, de nem tehetem. Elindulnom arról a helyről nehéz volt. Megnyugtató és csendes volt. Élnék azon a helyen. Egy boldog és összetartó közösség lehet. De nem maradhattam. Mennem kellett. „Járt utat a járatlanra…..” én felcseréltem. És megérte a csere. Szebb és megnyugtatóbb volt. A beton helyett a homokot választottam. Egész jól járható volt. Csak néhány helyen bizonytalanodtam el, hogy jó irányba haladok-e. Mentem az ösztöneim után. Jól vezettek. A zenét is kikapcsoltam. Hallgattam az erdőt és a csendet. Néhol gyerek zsivajt hozott felém a szél. Boldog gyerekzsivajt. Patkó nyomot is láttam. Elképzeltem a lovat és lovasát. Nagy képzelő erő nem is kellett hozzá. Én voltam a lovas. Páncélban fegyverrel. Mentem megvívni a sárkánnyal. Sütött a nap, a madarak csiripeltek. Beértem egy erdőbe. A nap elbújt valahová. A madarak is elhallgattak. Olyan nehéz lett a páncélom. A lovam is lelassult, és éreztem rajta, hogy fél. Én is féltem. Egy tisztásra értem, ahol egy ház állt. A ház békét sugárzott. Viszont a ház mellett a földön ott feküdt a sárkány. Nem értettem a helyzetet. Vajon miért nem támad? Vajon miért fél? Mélyen a szemébe néztem. Megláttam a lelkét. És akkor hirtelen zuhanni kezdtem. Szédítő volt ez a zuhanás. A földet érés fájdalmas. Szerintem el is ájultam. Mikor felébredtem furán éreztem magam. Megpróbáltam felállni, de nem sikerült. Úristen eltört valamim. De nem . Le voltam láncolva. Ott feküdtem leláncolva a ház mellett. És már nem voltam bátor harcos. Egy félős sárkány lettem. A harcos, aki én voltam ott állt velem szemben. Az iménti félelmet most az ő szemében láttam. Féltem. Szerettem volna, hogy a harcos véget vessen a szenvedésemnek, de ő még nálam is jobban félt, és nem tette. Könyörögtem, hogy dőfje belém a kardját. Valamiért a levegőben megállt a kard és én újra zuhanni kezdtem. Futó lettem. Ott álltam a ház udvarán. Néztem és már nem féltem. Tudom, hogy minden úgy jó, ahogy van. Semmi okom a félelemre. A harcomat nekem kell megvívnom a sárkány ellen. Csak én tehetem meg kízárólag, senki más. Várhatók a hősömre. De ő nem létezik. Én magam vagyok a hős. Így erőt vettem magamon, bedugtam a fülembe a zenét és indultam tovább a falu felé.

Megosztás a facebookon