Rosszul indult. Nagyon. És ahogy teltek az órák, ez még csak fokozódott. Kavarogtak a gondolatok és nem akartak a fejemből kiszállni. Mindig ugyanoda jutottak. Most kell felállnom és elmenni futni,. És nem tehettem. Muszáj volt maradnom és bárgyú képet vágni a dolgokhoz. Egy örvény kapott el és húzott lefelé. A patak fenekén sötétség és félelem lapult. Hatalmas száját kitátotta és éles fogaival vicsorgott rám. Rettegtem. Féltem, hogy bekap és elemészt. De nem mertem szembeszállni vele. Egyszerűen nem értem, hogy miért álltam csak és hagytam hadd nyeljen el. A percek csiga lassúsággal vonszolták magukat. Soha nem lesz vége, és mehetek végre futni. És hirtelen fényt láttam meg a meder alján. Az örvény lecsillapodott és hagyott utamra menni. A patak folyik tovább. Már nem állja útját holmi örvény. Megy a célja felé....

Megosztás a facebookon