Már megint hajnal van. És megint mennem kell. Olyan jó meleg az ágy. De muszáj menni. Csak legyek már túl a „feladatos” edzésen. Annyira nem szeretem. Nem nyomja tovább a lelkem. Gyorsan magamra kapkodom a ruhám és elindulok. A fülembe Louis Hale-t dugok. Kinézek. Hideg és telihold. Nem tudom Zsuzsi ezt, hogy bírja. Utálok korán kelni. Dér mindenütt. A szinkron hang megnyugtató. A bemelegítés gyorsan megvan. Kezdődik az utálom rész. A holdnak kerek arca van és rám vigyorog. – Úgyse fog menni. Röhög az arcomba. Na már csakazrétis. Utálom, ha ellent mondanak. Úgyhogy megcsinálom. Harmincszor gyors, majd lassú. Magamban kedvesen szidom Lacit. Olyan jó „feladatokat” tud kitalálni. J De csinálom. Jé, és már csak a levezetés van hátra. Lassan a falu is felébred. Az első busz elhúz mellettem. A boltból épp kilép valaki. A kakas kukorékol. Olyan jó ezt látni és hallani. Egy új nap új lehetőségekkel. Új esély a boldogságra.

Megosztás a facebookon