Ízlelgetem. E két szó hogyan is illik össze. Sehogy. És mégis. Tökéletes egységet alkottak. A halál és az újjászületés. Tíz láb dagasztja a sarat. A cipőnk átázott. A terep megterhelő. Azt hiszem én leszek az ügyeletes síró felelős. :) Az edzés három eleme: mennyiség, minőség és lélek. Mióta elkezdtünk edzeni az UBra az én lelkemből csak folyik, folyik. Vagy inkább zuhog. Lehet legközelebb meg se merik kérdezni, hogy érzem magam. :) Az erdő ahol járunk ismerős. Az illatok, a hangok, a látvány. Valahol máshol vagyok. Az emlékek feltódulnak. Lovakkal fegyveresek jönnek. Harci kiáltások, és halál. Itt nem én haltam még meg. Egy kanyarral arrébb megint elfog a remegés és repülök az időben. Boldog érzés tölt el. Itt csak az érzés jön elő. Felkavaró futni, és közben máshol lenni. Dagasztom a sarat és magam keresem. Ott legbelül, aki én vagyok valójában. Vajon megtalálom? Félek magamtól. Félek, attól mi vár rám ott bent. És mégis dagasztom tovább a sarat. Mire végzünk elszállnak a rossz emlékek. Csak nyugodt boldogság árad. Egy ölelés. Jól esik. Mosolygós arcok, és lelkesedés. Este tömeg és zaj. Sok-sok gyerek szaladgál várják a Mikulást. Sör. Még soha nem ittam ilyen finomat. Hely, ahol még soha nem jártam. Forralt bor. Mesés darab, amit a fiammal nézek. Én is beleélem magam. Elfelejtem, hogy felnőtt vagyok. Újra gyerek leszek és együtt énekelek a gyerekekkel tiszta szívből. 

Megosztás a facebookon