Tegnap megint találkoztam nagyapámmal. Nem várt találkozás volt. A napi rutinból kiszakadva elmentem jógázni. Igazából nem is volt kedvem menni. De egy beszélgetés és néhány szó megerősített benne, hogy jó helyen vagyok. Kellemes zene és félhomály. Elhelyezkedtünk és elkezdtük. Ahogy lélegeztem és a levegő áramlott ki belőlem egy illat csapta meg az orrom. Pálinka és naftalin. Újra eljött hozzám, hogy utat mutasson. Éreztem, hogy megáll mögöttem. Mosolygott. Majd leült mellém és figyelt. Figyelte, hogy mit csinálok. A mosolyát éreztem magamon. Olyan jó érzés volt. Nem akartam, hogy ez az állapot megszűnjön. Végig velem volt. Szavak nélkül elmondta, hogy jó irányba haladok. Csináljam tovább. Ő mindig vigyázni fog rám. Ő az én Angyalom. Majd átölelt. Szorosan magához húzott. Jó lett volna, ha ez az ölelés örökké tart. Nem akartam elengedni. De mennie kellett tovább. Már csak azt éreztem, hogy int nekem és eltűnik. De a lénye elvarázsolt. Tudtam nem kell félnem, mert ő mindig velem lesz.

Megosztás a facebookon