Vihar közeleg. Meleg nyár eleji nap volt. Fülledt, csendes. Néha egy kis szellő libbentette meg a függönyt. Ahogy a fát hordtam folyt rólam a víz. Igazi kardió edzés. Élveztem a fizikai munkát. Előtte a lányommal matekot tanultunk. Jól esett kint lenni a szabadban. Érezni a fát. Pakoltam, hordtam, pakoltam. Csendes nyugodt délután volt. Sötétedés után kimentem az udvarra. Felnéztem az égre és már nem a tiszta eget láttam, hanem egy borult eget. Néhány perc múlva megérkezett a vihar. Hang nélkül, csendben, méltóság teljesen. A felhők fölött a villámok játszottak egymással. Ki tud fényesebben átragyogni a vastag felhő takarón. A szél is feltámadt már. Élveztem, ahogy simogatja a testem. Legszívesebben kint aludtam volna a teraszon, hogy élvezzem ezt a csodát. A ház fölött fényesen megvilágított ég tündökölt. Igazi horror filmbe illő díszlet lehetett volna. Stephen King se írhatott volna szebbet, mint ez a vihar. Félnem kellett volna, de nem féltem. Csak hallgattam a szél süvítését. A szemem sarkából egy árnyat láttam elsuhanni. Megnyugtató volt ez az árny. Tudtam nagyapám jött el újra hozzám. Megállt mögöttem és mosolygott. Sokáig akartam így állni, hogy érezzem a szeretetét. Vajon egész életemben velem lesz és vigyáz rám? Vajon őrá ki vigyázott? Vajon ha én ő lehettem volna, milyen életem lett volna? Mit éreztem volna? Szerettem volna? Szerettek volna?

Lassan ideje lefeküdni. Érzem nagyapám jön velem a házba is. Sokszor éreztem rossz és gonosz lényeket bent. Sokszor féltem ok nélkül. Sokszor éreztem magam rosszul bent. Mostanában már nem érzem. Nagyapám azokat a lényeket elűzte. Már csak az ő jelenlétét érzem. Érzem egy-egy sarokban állni, vagy ahogy mosogatok, mögém áll. Elsuhan a folyosón és egy enyhe szellő simogatja a bőröm Ilyenkor tudom, hogy ő jött el újra. Így álomba zuhanok. Az álmaim még mindig zavarosak, mozgalmasak, esemény dúsak. A fülemben folyamatosan zenét hallok. Álmaimban még mindig futok. Álmaimban várom a holnapot, hogy a való világban is futhassak újra.

Reggel tündöklő nyári nap fogad. Nyoma sincs a tegnapi viharnak. Mélyet szippantok a friss levegőből, leszedek néhány menta levelet a teába és újra elkezdődik egy nap, de tudom ma mehetek futni.

Megosztás a facebookon